A művészeti nevelés többletértéke közösség fejlesztésével egyidejűleg létrejövő szociális nevelő hatás is.
Írta: Lukács Ildikó
tagintézmény-vezető
A művészeti nevelés többletértéke közösség fejlesztésével egyidejűleg létrejövő szociális nevelő hatás is. „A közös zenei tevékenységekneknemcsak az együttmuzsikálásra kell kiterjedniük, hanem az egymást segítő személyiségfejlesztő és szociális kompetenciát fejlesztő társas együttműködésre is. A muzsikáló közösségek megteremtésével, a zene segítségével a társadalomban már alig működő emberi közösségeket építhetünk: gyermek-szülő, diák-diák, tanár-diák, közönség és előadók, kulturális közösségeket múlt és jelen, egyik és másik nemzet, mi és a világ között.” - L. Nagy Katalin
A zenélés és a szociális viselkedés közötti összefüggést Hans Günther Bastian professzor vizsgálta 1992-98 között. Megállapította, hogy a zenei osztályokban kevesebb volt a kiközösített gyermek. Az együttmuzsikálás és együtténeklés hatására erőteljesebben alakul ki kötödés a gyermekek között, jobban fejlődik a közösség, mint más osztályokban.
Ezek a gyermekek szüleik és tanítóik szerint az átlagosnál jobb kapcsolatteremtő és problémamegoldó képességekkel rendelkeznek.
A művészeti nevelés az esélyegyenlőtlenségek megszüntetésében és a toleranciára nevelésben is az élen jár. A közösen végzett munkával, a közösség kialakulásával ledőlnek a „mássági korlátok”. A közös cél érdekében mindenki egyformán vállalja a munkát és mindegy lesz, ki mit „hozott otthonról”. A művészetben egy közös cél érdekében dolgozik mindenki és mindenkit egyformán terhel a felelősség a sikerességért. Nincs legyőzendő ellenfél, nincs egyéni rangsor. Van viszont egymásra figyelés, alkalmazkodás, együttműködés. A cél mindig a zeneművek, táncok megtanulása, valamilyen fellépésre való felkészülés keretében. A jutalom maga tevékenység: a művek esztétikai élménye, az együttműködés öröme és a megérdemelt munka nyomán elért siker.
