Thorndike, 1901-ben azt állította, hogy egy gyakorlat hasonló elemei átvihetők – transzferálhatók – egy másik területre.
Írta: Lukács Ildikó
tagintézmény-vezető
Thorndike, 1901-ben azt állította, hogy egy gyakorlat hasonló elemei átvihetők – transzferálhatók – egy másik területre. A rendszeresen zenélő gyermekek fő tantárgyakban nyújtott jobb teljesítményének magyarázata az, hogy a hangszertanulás és az iskolai tanulás között hasonlóság van. A zenélés feltételezi a vizuális és auditív észlelés (kottaolvasás, odafigyelés), a koncentráció, a kitartás, az absztrakciós képesség, a zenei folyamatok anticipációja (megelőlegezés), a memória és a teljesítmény motivációja fejlesztését. Ezen képességek elsősorban a hangszertanulás és a gyakorlati zenélés során fejleszthetők. Ezek az előfeltételei a fő tantárgyakban való eredményes munkának is.
A zenetanulás transzferhatásaira – igaz, akkor még tudományos vizsgálatok nélkül – Kodály Zoltán már 1956-ban rávilágított az ének-zenei általános iskolák kapcsán: „(…) a zene nemcsak zenére tanít. Ezek a gyermekek jobban számolnak, mert a szám nem elvont fogalom nekik, testükben érzik a ritmussal. Hamarabb olvasnak folyékonyan, mert a mondatokban érzik, éreztetik az összefüggő zenei formát. Szebben, pontosabban írnak, mert a kottaírás nagyobb vigyázatra szoktat, ott egy kissé félrecsúszott pont már más hangot jelent. A helyesírást is gyorsabban megtanulják, grafikai érzékük is fejlődik.”
Ezek a megfigyelések később tudományos hatásvizsgálatok alapján kerültek bizonyításra.
Kokas Klára és Eiben Ottó 1963-ban szombathelyi zenei óvodás gyermekeken végzett vizsgálatokat. Szellemi- és mozgásfejlettség vizsgálatoknál a kiemelt zenei nevelésben részesült gyerekeknél jobb eredményeket kaptak. Ezek a gyerekek jobban teljesítettek matematikai, mozgásemlékezéses, gimnasztikai jellegű feladatok megoldásában is.
A legmélyebb és legátfogóbb vizsgálatot Barkóczi Ilona és Pléh Csaba folytatták kecskeméti iskolákban három éven keresztül. Méréseik az intelligencia, a kreativitás, a figyelem, a személyiség Rorschach teszttel történő, a társas viszonyok szociometriai kérdőívvel közelítő vizsgálatokra terjedtek ki, figyelemmel a szocio-ökonómiai státusszal való összefüggések feltárására is. A zenei tagozatba járó gyerekeknél a gondolkodási feladatokhoz való jobb alkalmazkodást, a fejlettebb kreativitást, a kreativitással összefüggően nagyobb emocionális érzékenységet, mélyebb élményfeldolgozást, nagyobb belső kontrollt igazoltak a kutatási eredmények. „A zeneiseknél kibontakozóban láthatunk egy olyan optimális tendenciát, melyre az jellemző, hogy a szigorú gondolkodást igénylő helyzetekbe tudnak energiát fektetni, kreativitást igénylő helyzetekben pedig – annak ellenére, hogy ezek feladatszerűek – ezt elfogadva, s ehhez alkalmazkodva, képesek lazán, játékosan beállítódni, s éppen ezáltal jó teljesítményt elérni. Ezt pedig az intellektuális és emocionális-motivációs működések korábban bemutatott fokozottabb összekapcsolódása, azaz, egy integráltabb személyiség kialakulása révén tudják megvalósítani.
- A zenei képességek fejlődése az intenzív zenei nevelés hatására felgyorsul, különösen a szenzitív periódusban lévő alsó tagozatosoknál.
- Intenzív zenei nevelés hatására az intelligencia fejlődése felszabadul a szocio-ökonómiai státusz meghatározottságai alól.
- A magasabb IQ nem jár feltétlenül magasabb fejlettségű zenei képességekkel, ám a jobb zenei képességek magasabb IQ eredményeket hoztak a vizsgálatban.
- Az improvizációs vizsgálatok egyértelműen kimondták, hogy a fiatalabb tanulók zenei fantáziája szárnyalóbb, a felső tagozatosok fantáziáját már megkötik a zenei konvenciók.
- A muzikalitásként értelmezett zenei képességet tanulhatónak igazolták az adatok.
1992 és 1998 között Hans Günter Bastian mintegy 170 gyermeket vizsgált 14 berlini általános iskolában. Kutatásának célja az volt, hogy feltárja, hogyan hat az aktív zenélés a gyermekek fejlődésére. Bastian komoly kapcsolatot talált az intelligencia és a muzikalitás között. Szerinte „minél muzikálisabb egy gyermek, annál intelligensebb és minél intelligensebb egy gyermek, annál muzikálisabb” .
A zenélő gyermekek számára a zenei nevelés óriási ösztönző hatással van, melynek segítségével egy magasabb intellektuális fejlődést érnek el. A kutató szerint a zenei nevelés az átlag alatti és az átlag feletti teljesítményt nyújtó gyermekek gyorsabb fejlődését segíti elő.
A zenei osztályokban a gyermekek német nyelvből és matematikából is jobban teljesítettek.
A fentebb ismertetett kutatási eredmények meggyőzően mutatják, hogy még a közelítésmódok különbözőségei ellenére is egybecsengett valamennyi. Az intenzív zenei képzésnek / nevelésnek vitathatatlan a személyiségformáló hatása.
A zenei nevelés meghatározó a gyermekek érzelmi és mentális fejlődésében.
