Hogy fér össze Márton, a liba és a lámpás? Jó kérdés.
Községünkben évről-évre felelevenítjük a Márton-napi hagyományokat, és így tettünk az idén is november 11-én, szerdán késő délután. Ez a jeles nap is azért van, hogy tanuljunk valamit a régi bölcsektől. Nézzük meg, ki is volt ez a titokzatos Márton!
Hogy fér össze Márton, a liba és a lámpás? Jó kérdés.
Községünkben évről-évre felelevenítjük a Márton-napi hagyományokat, és így tettünk az idén is november 11-én, szerdán késő délután. Ez a jeles nap is azért van, hogy tanuljunk valamit a régi bölcsektől. Nézzük meg, ki is volt ez a titokzatos Márton!
A legenda szerint Szent Márton Szombathelyen (Savaria) született az akkori Római Birodalom területén, Pannónia tartományban a 310-es években. A kereszténység még új vallásnak számított, hiszen akkor kezdett csak elterjedni.
A római császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent neki Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve pedig fordulat állt be Márton életében: Isten szolgálatába állt. Jóságáról már élete során is legendák keringtek, s az alázatos misszionáriust püspökké akarták szentelni.
Szent Márton
A monda szerint, mikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől a szolgalelkű Márton a ludak óljában bújt el. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulták a rejtekhelyét. Végül 371-ben püspökké szentelték és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat.
Így alakult ki tehát a szerénységre, alázatosságra és istenfélelemre tanító Márton alakja mellett a liba, és az őt fürkészve kereső lámpás jelképe. A lámpás egyébként mindig a világosságot és az igazságot jelképezi, mint ami leleplezi a rejtett tetteket.
A Márton-nap egyben a 40-napos adventi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor a jóízű és gazdag falatozás, vigasság megengedett volt. Ezért rendezünk mindig mi is zsíroskenyér-partit a Művelődési Házban, hiszen az eszem-iszom is része a hagyományőrzésnek! Ámbár a régiek (és jómódúak) libapecsenyét ettek és édes vörösbort ittak e napon, azért mi sem maradtunk le jókedv tekintetében. Lámpás felvonulásunk ismét vidám volt, hála Mártonnak és a zajos libáknak.
DÖK
