„Tanulj meg örülni. Azt akarom, hogy soha ne szenvedj hiányt vidámságban. Azt akarom, hogy egész hajlékodat betöltse. És be is tölti, ha te magad vidám leszel.”
Egy nagyon régen, az ókori Rómában élt bölcs filozófus, Seneca gondolataival köszöntök mindenkit az „Élet játéka, az örömjáték” témahetünk megnyitóján. Ezt a témahetet egy fantasztikus történet ihlette: régi sérelmektől megkeményedve és a boldogság gondolatát is elfelejtve éli puritánul egyszerű és hasznos életét Polly kisasszony, a Harrington kastély jómódú úrnője. Napjai átgondolt tevékenységek sorával telnek, magányát csak Nancyvel, a mindenessel és Tommal, az öreg kertésszel osztja meg. Egy júniusi napon azonban megérkezik a kastélyba a kisasszony elárvult unokahúga, Pollyanna, aki jelenlétével felforgatja nemcsak Polly kisasszony, de az egész, szigorú szabályok szerint szervezett kisváros életét is. A Harrington ház úrnője hiába írja elő Pollyannának a hasznos élet szabályait, hiába bünteti meg heveskedéseiért és a szabályok áthágása miatt, a kislány alaptermészetét nem tudja megváltoztatni. Pollyanna ugyanis egy szokatlan - meghalt édesapjától tanult - játékot alkalmaz a nehézségek leküzdésére: megtalálni minden bajban és történésben azt a valamit, aminek örülni lehet. Ez az élet játéka, amely a mindent legyőző szeretetről, az élet feltétlen szeretetéről szól, amelynek játékszabályait valamennyiünknek tanulni és gyakorolni kéne.
„Tanulj meg örülni. Azt akarom, hogy soha ne szenvedj hiányt vidámságban. Azt akarom, hogy egész hajlékodat betöltse. És be is tölti, ha te magad vidám leszel.”
Egy nagyon régen, az ókori Rómában élt bölcs filozófus, Seneca gondolataival köszöntök mindenkit az „Élet játéka, az örömjáték” témahetünk megnyitóján. Ezt a témahetet egy fantasztikus történet ihlette: régi sérelmektől megkeményedve és a boldogság gondolatát is elfelejtve éli puritánul egyszerű és hasznos életét Polly kisasszony, a Harrington kastély jómódú úrnője. Napjai átgondolt tevékenységek sorával telnek, magányát csak Nancyvel, a mindenessel és Tommal, az öreg kertésszel osztja meg. Egy júniusi napon azonban megérkezik a kastélyba a kisasszony elárvult unokahúga, Pollyanna, aki jelenlétével felforgatja nemcsak Polly kisasszony, de az egész, szigorú szabályok szerint szervezett kisváros életét is. A Harrington ház úrnője hiába írja elő Pollyannának a hasznos élet szabályait, hiába bünteti meg heveskedéseiért és a szabályok áthágása miatt, a kislány alaptermészetét nem tudja megváltoztatni. Pollyanna ugyanis egy szokatlan - meghalt édesapjától tanult - játékot alkalmaz a nehézségek leküzdésére: megtalálni minden bajban és történésben azt a valamit, aminek örülni lehet. Ez az élet játéka, amely a mindent legyőző szeretetről, az élet feltétlen szeretetéről szól, amelynek játékszabályait valamennyiünknek tanulni és gyakorolni kéne.
Ennek a játéknak a megtanulására és gyakorlására hívok meg most mindenkit. Ennek a játéknak is vannak játékszabályai: úgy kell játszani, hogy bármilyen helyzetben is találja magát az ember, keressen benne valamit, aminek örülhet, amikor valami negatív történik, azt át kell változtatni és azt mondani, „jó, hogy ez így történt, mert most így örülhetünk valami pozitívnak”. Át kell programoznunk a gondolatainkat, és máris minden megváltozik.
Próbálj pozitívan tekinteni a jövőre, és akkor biztos, hogy jó dolgokat vonzol be az életedbe. Tulajdonképpen semmi más dolgod nincsen, csupán, hogy minden pillanatban keresd meg azt, aminek örülni lehet.
Ha éppen nehéz élethelyzetbe kerültél, akkor is fontos, hogy megőrizd a pozitivitásodat, mert ez segíthet majd ki belőle.
Persze nem arról van szó, hogy mindig nevess, még akkor is, ha belül összetörtél, sőt hagyj magadnak időt feldolgozni a történteket, de utána szedd össze magad és keresd a megoldást, a kiutat, amibe kapaszkodhatsz.
Az örömre minden ember kiválasztott. Te is! Az ember örömre született. Az örömre szükségünk van, kell a mindennapi öröm. Örülni hívlak tehát ezzel a játékkal titeket. Élni csak örömben érdemes és csak örömben szerethetjük az életet. Legyetek örömei önmagatoknak. Aki önmagát szereti, társait sem gyűlöli. Aki értékeli önmagát, az másban is sok-sok értéket talál. Találjatok sok-sok értékes dolgot a társaitokban, tanáraitokban, és az otthoniakban!
A mosoly a lélek derűje. Az arc legszebb dísze a mosoly. Szebb a világ, ha mosolyogva nézed. Mosollyal az arcodon másként látod az embereket. Mosolyra mosoly a válasz. A kezed nyújtani nem mindig mered, de mosollyal bárkihez közeledni mersz. Mosolyogjatok egymásra! A mosoly az öröm fénye. Ezentúl mosolyogjatok sokat!
Először mi itt az iskolában játsszuk a játékot, majd arra kérlek titeket, hogy tanítsátok meg az otthoniaknak is: szüleiteknek, nagyszüleiteknek, testvéreiteknek, barátaitoknak, szomszédjaitoknak, s a cél az lenne, hogy az egész falu játssza. Tudom, hogy nagy kihívás ez, de veletek együtt sikerülhet.
Akkor hát játékra fel!
„Ha az ember szorgalmasan keresgél valami után, aminek örülhet, el is felejti azt, amit tulajdonképpen kívánt.”
Eleanor Porter
