Képgaléria

Vinaora Nivo Slider 3.xVinaora Nivo Slider 3.xVinaora Nivo Slider 3.xVinaora Nivo Slider 3.xVinaora Nivo Slider 3.xVinaora Nivo Slider 3.xVinaora Nivo Slider 3.xVinaora Nivo Slider 3.x

Eseménynaptár

Április 2017
H K Sz Cs P Szo V
27 28 29 30 31 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30

Étkezés

Étkezés lemondása SMS-ben a 06-20/526-0681-es telefonszámon előző nap 11 óráig.

Időjárás

Felvételi körzetünk

Iskolánk felvételi körzete:
Úri község közigazgatási területe

Iskolánk felvételi körzete
a 2017/2018. tanévben

 

Fotógaléria

Régóta dédelgetjük a gondolatot, hogy külföldre is kellene tábort szerveznünk, hiszen a mi gyerekeinknek is meg kell adni az esélyt és a lehetőséget arra, amit a városi iskolák tanulói megkapnak. De az anyagiak hiánya nagyban behatárolja mozgásterünket.

Több éve gyűjtögetjük az alapítványi pénzecskénket, valamint az IPR programba sikerült beleszőnünk ezt az eseményt, így idén nyáron megvalósíthattuk ezt az álmunkat is.

A szülők támogatásával elhatároztuk, hogy Krakkóba, a történelmi városba és környékére szervezünk tábort.

Felvettük a kapcsolatot a legkorrektebbnek és legolcsóbbnak bizonyuló utazási irodával, akik nagyrészt lengyel utakat szerveznek. Segítségükkel remek helyen, az óváros szívében sikerült egy hostelben szállást találni és egy belvárosi étteremben megoldani a vacsorákat.

 

Krakkó 1. nap.

Reggel hajnalban jött értünk a busz, amit rendesen megpakoltunk. Gyönyörű időben gyönyörködtünk a kilátásban a szlovák tájakon, majd a dél lengyel vidéken. A hosszú út nagyon gyorsan elrepült, mert fergeteges jó kedvünk volt.

Délután várt bennünket a szállásunknál a magyar idegenvezető, akivel egészen estig bejártuk a történelmi várost. Nagyon érdekes történeteket fűzött az egyes épületekhez, helyekhez. Mindenki fáradhatatlanul hallgatta.

Vacsora után játékos formában csoportos városi szabadprogramot tartottunk, majd egyik szobába összegyűlve érdekes közösségi játékot játszottunk.

 

Krakkó 2. nap.

A reggeli a szállásunkon volt, majd indultunk busszal Auschwitzba és Birkenauba, koncentrációs táborok helyszíneire. Itt is magyar idegenvezető várt minket. Ez szintén felejthetetlen napnak ígérkezett. mindannyian éreztük, hogy ez örökre beleivódik a tudatunkba. Az emberi aljassággal és elállatiasodással, kíméletlenséggel és tudatlansággal találhattuk magunkat szemtől szembe. Az idegenvezetőnk profi módon a gyerekek nyelvére lefordítva mutatta meg és mesélte el az itt történt eseményeket. Ez nem a vidámságról, hanem az emberi természet eltorzulásáról szólt. Nagyon sokat tanulhattak belőle a gyerekek.

Ezután nagyon jól eset az uzsonna. Így értünk vissza Krakkóba.

Vacsora után rendhagyó városjárásos játékot szerveztünk a gyerekeknek: csoportosan, irányított humoros feladatokat végrehajtva kellett eljutni a szállástól a végállomásig, s a jelszót bemondva egy fagyisnál várni a végső kiteljesedést (a meglepetés fagyit). Sajnos nem mindenki tökéletes szövegértésből, így a fiúk csoportja többször elindult és visszament a kiindulóponthoz. De mivel jól nevelt, okos gyerekekről volt szó, akik a kérésünknek megfelelően betartják a szabályokat, így mivel többszöri próbálkozásra sem jutottak el a végeredményhez, ezért visszamentek a szállásra, és itt várták meg, míg a küldöttség értük ment, hogy le ne maradjanak a fagyiról. Olyan fergeteges jókedvűen fejeztük be ezt a napot, hogy még játszani is kellett, mert senkinek nem volt kedve aludni.

szervezők

 

Krakkó 3. nap

A krakkói kirándulásunk harmadik napján a wieliczkai sóbánya felé vettük az utunkat. A bányába való lejutás sok-sok lépcsőn át vezetett, körülbelül 300-at kellett megtennünk, hogy a mélybe lemehessünk. Lent igen kellemes hőmérséklet várt bennünket, 200 m-es mélységben ugyanis +15 Celsius fok volt. Idegenvezető kalauzolt bennünket, így még érdekesebb volt az utunk, sok érdekes dolgot mesélt el nekünk. Itt minden sóból van kifaragva, láttuk II. János Pál pápa sóból készült szobrát. Láttunk olyat is, hogy négy ló körbe-körbe futott és felhúzott egy vödröt. Ezt mi is kipróbálhattuk. Megfogtunk egy-egy kiálló fadarabrészt és elindultunk vele mi is. Majd megnéztük a bányarobbanást, fény és hangeffektusokkal. Volt a bányában egy nagyobb tó is, ahol régen csónakázni is lehetett, de most már nem, mert néhány ember elsüllyedt, a csónak alá beszorult és megfulladt.

A sóbányai kirándulásunk a vége felé közeledett, amikor megnéztünk egy 5D-s filmvetítést. Mindenki beleélte magát a filmbe, ugyanis lehetett érezni hogyan fúj a szél és közben rezeg a bánya. Ebben a vetítőteremben kirakós játékot is lehetett játszani, kipróbálhatta az, aki szeretett volna ügyeskedni rajta. Rövid játék után elköszöntünk az idegenvezetőnktől, és visszaindultunk a szálláshelyünkre.

Az úton mindnyájan az élményekről és látottakról beszélgettünk, és a jóleső uzsonna elfogyasztása közben észre sem vettük, hogy milyen gyorsan megérkeztünk Krakkóba. Kellemesen elfáradva foglalta el mindenki a szobáját, és egy kis pihenő után folytattuk az utunkat a városban barangolva.

Az éttermi vacsora után csúnyasági versenyt rendeztünk, majd csapatonként interjúkérdést tettünk fel az utcán. Sajnos elkezdett esni az eső, de mi folytattuk.

Solti Boldizsár

 

Krakkó 4. nap /haza felé/

Mint minden egyes nap, úgy a negyedik napon is drága igazgató tanárunk, Demeterné Ecseri Katalin reggeli előtt fél órával keltett mindenkit. Nyolc órakor már majdnem mindenki lent volt a reggeliző terembe. A reggeli a következő volt: sajt, császár zsömle, 1 szelet kenyér, dzsem, vaj, és még sok minden más, amit az igazgató tanárnő lehozott (pl.: uborka, paprika, majonéz, mustár, ketchup, stb.). Reggeli után mindenki a saját szobájába vonult, és összepakolta a cuccait. Mindenki megkapta az úti csomagját. Fél óra múlva mindenkihez bement az igazgató tanárnő megnézni, hogy rend van-e. Azután mindenki a saját dolgait felpakolta a buszra. Elindultunk. Esett az eső. De mi nagyon vidámak voltunk a buszon. Egy kis idő múlva megálltunk Zakopanéban, ahol a sajtpiacon keresztül, egy vonatszerűséggel felmentünk egy 1132 méteres hegyre. Ez nagyon érdekes volt. Sajnos ködös volt az idő, így alig láttunk valamit a tájból. Azután a tanárnő mindenkit meghívott a Mc Donald’sba, és haza indultunk. Még megálltunk egy helyen Szlovákiában, azután már csak Magyarországon álltunk  meg. Úriba este 10 óra körül értünk.

Ez volt az utolsó nap. A jelszavunk ezen a napon is megmaradt: HAJRÁ KRAKKÓ - SZEDD ÖSSZE MAGAD! 

Hostyinszki Rebeka